Az új vallási mozgalmak vizsgálata szerte a világon rendkívül összetett és bonyolult, a különböző tudományterületek képviselői mind más-más szempontból közelítik meg a kérdést, de eredményeiket összevető és részletesen elemző munka eddig még nemigen készült. A kérdéssel foglalkozó tudományok között megtalálhatjuk - többek között - a történelmet, a néprajzot, a pszichológiát, a filozófiát, de figyelmet szentel neki az Eliade-féle vallásfenomenológiai iskola és az Urs Bitterli-féle civilizációs elmélet is.

A problémakör első megjelenése a tudományos életben az 1950-es évekre tehető, amikor elsősorban a marxista történészek az éppen folyó dekolonizáció miatt az addig gyarmati igazgatás alatt élő népek vallási mozgalmaiban politikai jelleget véltek felfedezni, és kezdték magyarázni annak egyik okaként. A következő évtizedekben a kutatás már nemcsak a harmadik világ új vallási mozgalmait vizsgálta, de érdeklődve fordult ,,saját'' társadalmunk hasonló szektajelenségei felé is, az okot ez esetben társadalmi feszültségekkel, illetve pszichológiai magyarázattal alátámasztva.

Előadásomban a harmadik világbeli új vallási mozgalmakkal kívánok foglalkozni, elsősorban ezek kutatási lehetőségeivel, feloldva az egyes kutatási módszerek általánosításból adódó hibáit, melyek alapján nem tesznek különbséget a fentebb említett két világ új vallási mozgalmai között.

Véleményem szerint a volt gyarmati népek XIX-XX. századi új vallási mozgalmait elsősorban történeti és kulturális módszerekkel kell vizsgálni, figyelembe véve koronkénti más-más megjelenési formáit, céljait és azt, hogy mindenképpen összekapcsolódnak a gyarmatosítás intézményével, annak politikai és kulturális aspektusaival egyaránt.