TÖRTÉNELEM

Nagy Mihály Zoltán
Grastyán Endre Szakkollégium, Pécs

A MÁRAMAROSI UKRÁN=RUSZIN ,,SZECESSZIONISTA'' MOZGALOM



A második világháború katonai-politikai eseményei a Szovjetunió nagyhatalmi pozíciójának a megerősödéséhez vezettek. A Vörös Hadsereg mögött - előre kitervelt menetrend szerint - megindult a kelet-európai térség szovjetizálása. A kezdetben burkolt, majd egyre agresszívabb formában megnyilvánuló expanziós politika a régió országai bel- és külpolitikai függetlenségének felszámolásához vezetett, majd pedig hozzájárult a közép-kelet-európai, valamint egyes balkáni országokra is kiterjedő Keleti-blokk kialakulásához.

A Kárpátalja megszállása után ,,kirobbant'' ukrán népi mozgalom, amely a ,,Kárpáton túli'' területek Ukrajnához, s egyben a Szovjetunióhoz történő csatolását követelte, nem volt más, mint egy pár főnyi moszkvai emigrációból odavezényelt Csehszlovák Kommunista Párt tagjai által irányított puccs.

A fenti megállapítások nélkül nem érthetőek a máramarosi események sem.

Az NKVD az első körben a kommunista párt helyi vezető csoportját akarta meggyőzni a csatlakozási nyilatkozat aláírásáról, majd a sikertelen próbálkozás után a második körben - a kárpátaljai példát követve - jogos nemzeti követelésnek tüntette fel Máramaros Ukrajnához való annektálását.

Az annektálás mögött szovjet katonai érdekek húzódtak meg.

A vasúti kapcsolat és szállítás biztosítása érdekében a Szovjetuniónak szüksége volt a Lembergtől Beregszászig húzódó vasútvonal birtoklására, amely Máramaros területén is áthaladt. Azonban a román belpolitikai élet átrendeződése után Moszkva feladta eredeti terveit, és a tények meghamisítása érdekében, amelyben román történészek is segítettek, megteremtették az ukrán soviniszta mozgalom mítoszát.





Előző
Következő
Program