NYELVÉSZET

Szente Viktória
Grastyán Endre Szakkollégium, Pécs

A NYILVÁNOSSÁG HATÁSA A POLITIKAI BESZÉDMÓDRA



A rendszerváltás óta az intézmények, a jogrendszer átalakulásával egyidőben megváltozott a nyilvánosságnak szánt szavak értelme és státusza, a politikai beszéd nyelvtana, és újfajta politikai beszédmódok látszottak - látszanak - kirajzolódni. Az egyes politikai pártokat sajátos politikai kultúra jellemzi, a pártok inkább sajátos intellektusuk, gondolkodásmódjuk, politikai érzelmeik és azok megnyilvánulása, vagyis politikai kultúrájuk alapján különböznek és különülnek el egymástó, mintsem poltikai programjuk alapján.

A politikai viták legfőbb színterei az Országgyűlés bizottsági, illetve plenáris ülései. A magyar közvélemény a plenáris ülések tapasztalataiból ítéli meg az Országgyűlés működését, erényeit és hibáit. Amit lát és hall, az jórészt a bizottsági üléseken megvitatottak ,,végkifejlete''.

Előadásomban célul tűzöm ki a fent említett ülések jegyzőkönyveinek összehasonlítását abból a szempontból, hogy a nyilvánosság, a média jelenléte mennyiben befolyásolja, alakítja a politikai diskurzust, figyelembe véve azt a tényt, hogy a plenáris üléseket a televízió is közvetíti, a bizottságiakat pedig nem.

Foucault eszmerendszerének egyik központi fogalma a diskurzus, véleménye szerint egy adott objektum a róla már eleve folyó diskurzusban, társalgásban, teoretizálásban születik meg. Mindezek figyelembevételével feltételezhető, hogy az egymástól nyelvileg is különböző beszédmódok eltérő politikai valóságot konstruálnak. A szemantikai szinten megmutatkozó eltérések nemcsak a pártok rájuk jellemző diskurzusainak különbségében, hanem a hallgatóság különbségeiben is megragadhatók. Eltérő kommunikációs alaphelyzet - vagyis ha a beszédnek, szövegnek nemcsak azok a címzettjei, akik az ülésteremben foglalnak helyet, hanem potenciálisan mindazok, akik az üzenetet hallgatják - eltérő kommunikatív módot von maga után.

Előző
Következő
Program