Előadásom témája a beszélt nyelvi jelenségként számon tartott mondatátszövődés, mely a mondattan mellett a csak nemrégiben fellendült mondatstilisztikai kutatásoknak is vizsgálati tárgya.

Noha a nyelvészek érdeklődése csak újabban, a pragmatika térhódításának köszönhetően fordult nagyobb erővel a beszélt nyelv felé, annak legfőbb jellegzetessége, így a most tárgyalandó sajátos mondatfűzési típus is igen régóta megtalálható nyelvünkben.

Mondatátszövődés alatt a legtipikusabb esetben azt értjük, ha egy főmondat-mellékmondat sorrendű összetett mondatban a mellékmondatból egy vagy több, a közlés szempontjából lényeges mondatrész a főmondatba - legtöbbször annak élére - emelődik ki, mégpedig nem a főmondattól elkülönülve (mert akkor beékelődés lenne), hanem egy hangszakaszt alkotva vele. Egy XVIII. századi példa Csokonai A méla Tempefői című színdarabjából:


Rozália: Én ezt a bárót úgy gondolom, hogy nagyon későn érkezett szegény feje az észosztásban.


S egy példa napjaink aktualitásából:


Én 17-én hallottam, hogy költözünk (Füssy-Nagy Géza, XI. 25.)


Előadásomban a mai s ,,tegnapi'' magyar beszélt nyelv e rendkívül izgalmas mondatalkotási sajátosságát szeretném példákkal illusztrálva bemutatni, a jelenség egy lehetséges magyarázatát adni, s végül azt a magyar nyelv általános jellemzői s fejlődési tendenciái közé beilleszteni.