Talán nincs is vitatottabb korszaka a magyar történelemnek, mint a mohácsi vésztől Buda 1541. évben történt elfoglalásáig eltelt 15 esztendő. Az utókor már tisztábban lát ebben a kérdésben, de a vita máig sem jutott nyugvópontra, hogy milyen lehetőségei voltak a magyar vezető rétegnek a teljes tragédia, a magyar államiság megszűnésének elkerülésére a kérdéses időszakban. Kinek volt igaza? A Szapolyai János neve által fémjelzett törökbarát politikának, vagy a német birodalmi segítségben bízó Ferdinánd-párti politikusoknak? Vagy volt egy önálló nemzeti irányvonal, mely az 1530-as évek eleji királynélküli országgyűlések programjában fogalmazódott meg, és Majláth István erdélyi vajda 1540-es önálló erdélyi vajdaságra irányuló terveiben érte el csúcspontját? Vagy csak a források tréfálták meg e kor kutatóit, és a harmadik út nem létezett? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni jelen előadásomban, és be szeretném bizonyítani, hogy az úgynevezett ,,Majláth-féle összeesküvés'' elmélete ma már nem állja ki az idő próbáját.