A jelenkori deformációk ismerete kulcsfontosságú a lemeztektonikai folyamatok megértésében, amely az űrtechnológia fejlődésével kvantitatívan is értelmezhetővé vált. A radar interferometria és a GPS technika kivételes lehetőséget nyújt nemcsak a vertikális és horizontális irányú deformációk monitorozására, hanem más, ezen alapuló gyakorlati alkalmazásra, mint például a földrengés-veszélyeztettség előrejelzése. Előadásom célja bemutatni a két eltérő technológiát és alkalmazási lehetoségeit, a GPS mozgásvizsgálatok szerepét a tektonikai folyamatok megértésében, továbbá ismertetem a kiemelt fontosságú Adria mikrolemez mozgásvizsgálati eredményeit, amely a Pannon-medence, egyben az egész alpi-pannon régió neotektonikájának fő mozgatórugója.

A vulkánok, a vulkanizmus mindig is érdekelték az embereket. A Kárpátmedence bővelkedik vulkáni képződményekben. A Börzsöny, a Visegrádihegység vulkáni kúpjai, vagy a Balaton-felvidék bazaltformái mindig a hazai földtudomány érdeklődésének fókuszában álltak. Sokkal kevesebbet tudunk azonban a Kárpát-medencét felépítő lemezek peremén, a paleogén során lezajlott vulkánizmusról. Annak ellenére, hogy a főváros közvetlen közelében lévő Budai-hegység bővelkedik az ún. Periadriai-vulkanizmus során létrejött kőzetekben, kevéssé ismerjük ezen vulkanitok jellemzőit. Az előadás bemutatja, hogyan lehet a Budai-hegység késő-eocén korú vulkáni rétegeiből felvázolni az azokat létrehozó vulkáni és üledékes folyamatokat. A vulkáni működés, illetve a kőzettéválás mikéntjének rekonstruálásához elsőként terepi szedimentológiai-, fizikai vulkanológiai vizsgálatokat alkalmaztam. Ezek után mikroszkópos módszerekkel vizsgáltam meg a piroklasztitokat. A petrográfiai, illetve mikromineralógiai elemzésekkel sikerült-képet kapnom a vulkanitokat létrehozó folyamatsorokról, illetve a rétegeket ért utólagos hatásokról. Ezen kívül számos ősföldrajzi jellemvonás is feltételezhető a kapott eredmények alapján.

Koszegen ma is él az a szokás, hogy Szent György napján, április 24-én, ünnepség keretében bemutatják a környékbeli szőlőskertekben az aznap frissen vágott szőlőhajtásokat a város vezetőinek, és azokat természetes nagyságban, színes vízfestményen megörökítik. Ez a hagyomány 1740-ig nyúlik vissza. Ezeket a rajzokat egy vaskos könyv, a „Szőlő Jövésének Könyve” tartalmazza. A kötet a szőlőhajtások rajzán túl számos évről tartalmaz bejegyzéseket a bortermés mennyiségéről és a bor minőségéről, valamint feljegyzi a kőszegi szőlőket ért jégverések és későtavaszi fagyok dátumait is. E páratlan kultúrtörténeti emlék meteorológiai szempontból is figyelemre méltó, hiszen a növényi életjelenségek és az időjárás között szoros kapcsolat van. Ez teszi lehetővé, hogy hosszabb növényfenológiai megfigyelési sorok alapján következtessünk olyan régi időszakok időjárására, amikről műszeres mérések adatai nem állnak rendelkezésre. Ezen kívül megállapításokat tehetünk az adott év tavaszi illetve őszi időjárása és a bor minőségemennyisége közötti összefüggésekre. Eloadásomban ezeket a kapcsolatokat szeretném bemutatni.

Az emberiséget öntudatra ébredése óta foglalkoztatja, hogy mi az eredete a Föld felszínét oly változatossá tévő hegyláncoknak, vulkáni vonulatoknak, medencéknek, óceánoknak, így az elmúlt évszázadok során a számos magára adó természetfilozófusnak, természettudósnak megvolt a Föld működéséről alkotott modellje: legtöbbjük arra az álláspontra jutott, hogy a felszín alatti tartomány folyékony halmazállapotú. Mára már számos bizonyíték támasztja alá Rumford, majd Rayleigh, illetve Bénard elméletét (1916), miszerint az említett számos felszínalakító folyamatot a földköpenyben zajló termikus konvekció irányítja. Bár az elmúlt évszázadban a szeizmológiai megfigyeléseknek, a laboratóriumi kísérleteknek és a numerikus modellezéseknek köszönhetően részletes információkkal rendelkezünk a Föld belsejéről, mégis a földköpeny termikus konvekciójával kapcsolatban számos kérdés, köztük az egyik legfontosabb, máig megválaszolatlan maradt: a folyamathoz köthető nagy kiterjedésű ún. forrófoltok (hotspotok) hogyan illeszthetők ebbe a folyamatba? És ehhez hogyan kapcsolódik a földköpeny alsó kb. 300 km-es tartományában található ún. D”-réteg? Az előadás során erre a kérdésre kívánok majd választ adni egy numerikus módszer bemutatásával.

Klímaváltozás, globális felmelegedés: korunk egyik legégetőbb problémája, a természettudományos publikációk talán legkedvesebb vesszőparipája. De vajon általános a jelenség? Mindenhol ugyanazok és ugyanakkorák a „tünetek”? Az éghajlatváltozás néhol jóval markánsabban fejti ki hatását. Ilyenek az Északi Félteke arktikus területei is. Számos ok miatt a melegedést kiváltó okok itt felerősödnek, ezáltal Földünk legészakibb részei a globális változások indikátoraként működnek. A gyors ütemű változásoknak azonban jelentős visszacsatolásai vannak az alacsonyabb szélességek éghajlatára is, így az itteni jelenségek értelmezésének az indikátorszerepen és a helyi problémákon túlmutató jelentősége van. A melegedés fokmérője többek között a hóborítás megváltozása is. Az arktikus területek átlagos hóborítása az elmúlt három-négy évtized alatt nagyjából 90%-ára zsugorodott, és további jelentős hóborítás-csökkenés várható. A jelenség azonban korántsem általános! Grönland átlagos hóborítottsága az elmúlt közel fél évszázad alatt csaknem folyamatos növekedést mutatott a felmelegedés dacára, első sorban a nyári hónapok esetén. Hogyan lehetséges ez? Előadásomban a grönlandi hómezők históriája mellett szóba kerülnek a klímaváltozás egyéb, a térségre vonatkozó fegyvertényei is. Quo vadis Grönland, quo vadis Arktisz?

Előadásom a tudománytörténeti narrativitás szerepéről fog szólni, ehhez kapcsolódóan pedig a történelmi hivatkozások kontextualizálásának, az episztemológiai pluralizmus szerepének és a tudományos tudás földrajzi vizsgálatának jelentőségérol is fogok beszélni. Ezeknek a szempontoknak a szemléltetésére egy viszonylag tág kutatási területet határoltam körül, amely a földrajztudomány ún. „kvantitatív forradalmának” időszakához kapcsolódik. Célom rámutatni arra, hogy a földrajztudomány történetét különböző szerkesztett narratívák strukturálták, amelyeket egykori intellektuális érdekek szerinti polemikus viták rögzítettek. Ez a pozicionálási folyamat a „nyertes” fél aszimmetriáján alapul, és alapvetően szociológiai tényezők, így például generációs váltások is szerepet játszanak benne (Kuhn). A kutatómunkám során hat különböző „narratív szálat” határoztam meg: a Hartshorne–Schaefer-vita mitologizálása, a kanti érvelés narratívája, az idiografikus/nomotetikus narratíva, a földrajz mint tértudomány narratívája, az abszolút és relatív térszemlélet narratívája, Kuhn és a paradigmaváltás narratívája. A történeti kontextualizálás során és az egyes narratívák felbontásával a domináns diskurzusok (Foucault) fogalom-átértelmezései nyomon követhetővé válhatnának, és ekképpen meg lehetne rajzolni az egyes fogalmak genealógiáját.

A tokaji Nagyhegy területhasználatában gazdasági-társadalmi változások hatására jelentős térbeli átrendeződések figyelhetőek meg. Dolgozatomban 1784–2010 között vizsgáltam meg a területen végbement változásokat történeti térképekről vektorizált területhasználati adatok felhasználásával. Kutatásomban a beépített területek, erdőterületek, gyepterületek, szántóterületek és a szőlőterületek változásait vizsgáltam. A legjelentősebb változások a szőlőparcellák esetében következtek be, kiterjedésük ¼-ére csökkent. A szőlőterületek csökkenésével a szántóföldek és a gyepterületek mérete sokszorosára nőtt. Az erdőterületek esetén az 1950-es évek erdőfelújítása után figyelhető meg jelentősebb területgyarapodás. A beépített területek esetén kezdeti területnövekedés után stagnálás jellemző a mintaterületen. A történeti térképek alapján elkészítettem az antropogén tájátalakítottság mértékét bemutató térképet, amelyen a bármely időpontban megművelt, de nem tereprendezett területeket, egykor vagy ma tereprendezett területeket és az eróziós vízmosásokat különítettem el. Vizsgáltam a gyorsított erózió sújtotta területek, az eróziós vízmosások, valamint a tereprendezett területek anyagveszteségét.

A Mohácsi-sziget északi részén alaphegységi kibúvás karbonátos rétegei érik el a felszínt. Az alluviális üledékekből előtörő szigetrög csupán az utóbbi évtizedekben került a geológia látóterébe, jelentőségét, sőt létét sokáig megkérdőjelezték. Munkámban röviden bemutatom a képződmény történetét, majd elsőként annak Dunához fűződő kapcsolatát vizsgálom. A földtani feldolgozás során előkerült néhány szórványadat alapján kísérletet teszek a mészkőszirten álló egykori erődített objektum eredetének meghatározására. Középkori oklevelek, beszámolók, régi térképek alapján vizsgálom annak ókori- és középkori vonatkozásait. A történeti háttér kutatását primer dokumentumok elemzésével, dűlőnév-kutatások eredményeit felhasználva, terepi munkákkal kiegészítve végeztem. A munkát digitális adatfeldolgozás, régészeti célú légifotók beszerzése és geofizikai mérések is segítették. A szirttel együtt lebányászott néhai erősség falai nagy valószínűséggel a 15. századi Sembech várának maradványai lehetnek, de találunk utalást annak korábbi, ókori eredetére is. Néhány előkerült újabb adat, a területről gyűjtött szórványleletek és a dűlőnév kiosztások alapján arra lehet következtetni, hogy a középkori castellum talán egy római erőd alapjaira épült.

A Budafoki Homok Formáció a miocén Észak-Magyarországi öböl nyugati partján képződött az eggenburgi korszak idején. Bár a formációról sejtjük, hogy az árapály befolyásolta az üledékképzodést, akárcsak az öböl keleti oldalán képzodött Pétervásárai Homokkő esetében, az üledékből eddig nem lehetett megállapítani az árapály jellemzőit. Célom, hogy egyes molluszkák növekedési vonalainak vizsgálatával adatokat nyerjek az árapály hatásáról, ezáltal pedig az Észak-Magyarországi öböl ősföldrajzi adottságairól. Nyolc Crassostrea gryphoides (Schloth) „ligamentum-árkát” gyűjtöttem a homok Budafok, Pék utca végénél található feltárásából. A növekedési vonalak visszaszórt elektronmikroszkópos felvételéből félnapos árapályciklust lehet kiolvasni, erős napi egyenlőtlenséggel. Az utóbbi megjelenési módja alapján a héjakban feltételezhető, hogy a vizsgált példányok az árapályzóna alsó szintjén éltek. Évszakok szerint változtak az életkörülményeik. Télen a hűvös és a táplálékhiány, nyáron az oxigénhiány vethette vissza növekedésüket. Ezek alapján a budafoki öbölben erős napi egyenlőtlenséggel félnapos ciklicitású árapály gyakorolt hatást az üledékképződésre és az élővilágra.

A barnaöv az egykori ipari, közlekedési zónák hanyatlásával, megszűnésével létrejött erősen alulhasznosított térségek együttese. Budapesten ez – az ilyen eredetű, mára átalakult városrészeket is ide sorolva – a beépített területeknek majdnem harmadára terjed ki; funkcióváltásának feltárása a településföldrajz egyik ismert kutatási területe, megújítása pedig aktuális városfejlesztési kérdés. Előadásomban rövid áttekintést adok a barnaöv kialakulásáról, városszerkezetben betöltött helyéről; majd a Soroksári út környékére vonatkozó, (szó szerint is) új perspektívából, különböző korszakokból származó légifelvételek összehasonlításával végzett vizsgálataimat mutatom be. Mivel e térség nagy része vasúti terület volt, vagy ahhoz szorosan kapcsolódott, munkám során ennek térhasználati változásait igyekeztem nyomon követni. Eredményei remény szerint a városfejlesztési elképzelések kidolgozásakor is figyelembe vehetőek, mivel a vasúti területek speciális rehabilitációt igényelnek.

A dinamikusan fejlődő földköpenykutatás célja a bolygónk belső szerkezetének és összetételének pontosabb megismerése. Az itt lejátszódó folyamatok a felszínre, ezáltal életterünkre is hatást gyakorolnak. A felsőköpeny vizsgálatának egyik lehetséges módja a vulkáni tevékenység által felszínre szállított, felsőköpeny-eredetű, ultramafikus kőzetzárványok (ún. xenolitok) tanulmányozása. A Kárpát-Pannon régióban elszórtan található öt fiatal (plio-pleisztocén) alkáli bazaltos elofordulás (Stájer medence, Kisalföld, Bakony-Balaton-felvidék, Nógrád-Gömör, Persány-hegység) xenolitjai több évtizede kőzettani és geokémiai tanulmányok témáját szolgáltatják. Kutatásainkban a Nógrád-Gömör Vulkáni Területtel foglalkozunk, amely a Pannon- medence északi peremén található. Munkánk során a régió központi részére összpontosítottunk, eddig alig vizsgált kőzetzárvány-lelőhelyeket is felkeresve. A közel 100 kiválasztott mintából mindkét oldalán polírozott vékonycsiszolatot készítettünk, amelyeken részletes petrográfiai vizsgálatokat végeztünk. A legfontosabb szempontok a szövet- és kőzetalkotó ásványok modális részarányának meghatározása, továbbá az ásványszemcsék mikroszkópos jellemzése voltak. Ezek alapján részletes összefoglalást készítettünk a xenolitokról, amellyel célunk a terület alatti felsőköpeny kőzettani viszonyainak bemutatása, valamint a kevéssé kutatott lelőhelyek kőzetzárványainak beillesztése a terület eddig már részletesen elemzett peremi xenolitjai által kialakított képbe.

A soknemzetiségű Osztrák–Magyar Monarchia 1918 októberére elvesztette az első világháborút. Mivel a hadseregek jórészt felbomlottak, továbbiakban nem volt olyan erő, amely gátat tudott volna vetni az etnikai konfliktusoknak. 1918 és 1920 között a kialakulófélben lévő új (nemzet)államok hadseregei a minél nagyobb megszerzendő terület érdekében egyre előrébb nyomultak a Kárpát-medencében. Az időszakban fennálló, az ország területét felszabdaló frontvonalak, a demarkációs vonalak, a demilitarizált övezetek és a folyamatosan zsugorodó magyar ellenőrzés alatt lévő államterület, valamint a bizonytalan belpolitikai helyzet és a különböző hatalomátvételek kínzó morális, politikai és gazdasági hatásai közepette a magyar földrajztudomány teljes tudományos eszköztárát bevetve sietett a magyarság, a magyar állam segítségére. Előadásomban ezen törekvéseket tekintem át.