8.20–10.00 Kultúratudomány szekció
Szekcióvezető: Dr. Darida Veronika
8.20–8.40
Serkédi Orsolya ELTE
Ikonográfiai elemek Pier Paolo Pasolini Dekameron c. filmjében
Előadásomban Boccaccio Dekameronjának filmes adaptációjára, Pier Paolo Pasolini alkotására és annak ikonográfiájára szeretnék fókuszálni. Boccaccio Dekameronja a reneszánsz szellemiségének mintegy irodalmi összefoglalója: tükre a kor valóságának, illetve ember és társadalom viszonyának. Pasolini 1971-ben rendezett Dekameronja ezt a 14. századi realitást dokumentálja és adaptálja 20. századi környezetre, ember és Isten, valóság és muvészet kérdéseit kutatva. A rendező „festett hatásokban” (vö. effetto dipinto) bővelkedő poétikus filmművészetében (vö. cinema poetico) a keresztény ikonográfia motívumai központi helyet foglalnak el. A képzőművészeti hatások közül a Dekameron esetében Giotto és id. Pieter Brueghel hatása számottevő: a film álomjelenetében Giotto Utolsó ítéletének hatására rendezi a karakterek gesztusait, szavait, tetteit kompozíciókba. Előadásomban elsősorban azt fogom vizsgálni, hogyan kommunikál Giotto ábrázolásmódja és a Boccaccio által írott szöveg a Pasolini-filmben megjelenített valósággal, milyen összefüggések és különbségek fedezhetők fel, és mit tudhatunk meg belőlük a 14. század emberéről a 20. század klímájában.
8.40–9.00
Tamás Bence ELTE – EJC
A hat állam minisztere, Su Qin: fikció vagy történelem
„…míg Su Qin főminiszter volt Zhaoban, addig (Hangu) szorosain keresztül nem indultak (hadseregek). Ebben az időben az Égalatti nagysága, népének sokasága, uralkodóinak ereje, minisztereinek hatalma mind Su Qin tervét követte. Egy dou gabonát sem pazaroltak, egy fegyvert sem emeltek fel, egy katonát sem küldtek harcba, egy íjon sem szakadt el a húr, egy nyíl sem tört ketté; a fejedelmek megbékéltek, s rokonokként bántak egymással, még saját testvérüknél is jobban. …így eshetett, hogy Su Qin, ki (eredetileg) nem volt több, mint egy félreeső utcácska vályogviskójában élő írástudó, s ki olyan szegény volt, hogy házának ajtaja, s rajta a zsanér eperfából voltak, kocsija karzatán támaszkodva hajtotta lovait, bejárta az Égalattit, hosszasan hirdette (tervét) a fejedelmeknek, elnémította tanácsadóikat, az Égalattiban senki sem tudott vele szembeszállni.” – írja a Hadakozó fejedelemségek politikája című munka (Zhanguoce ???), s a kínaiak többsége ezt több mint kétezer éve történelmi tényként kezeli. Azonban Henri Maspero, a 20. század elején élt jeles francia sinológus munkássága során rámutatott arra, hogy Su Qin és az általa létrehozott szövetség nem illeszthető bele a Hadakozó fejedelemségek korának történelmébe, bővelkedik anakronizmusokban, melyek hitelességét teljességgel megkérdőjelezik. S bár Maspero ezen végkövetkeztetése kétségkívül helytálló, azonban a témát tárgyaló munkáiból kitunik, hogy egy sor kijelentése finomításra szorul, így a következőkben röviden be kívánjuk mutatni Maspero érveit, részben pedig más kutatók munkásságára és saját gondolatainkra támaszkodva ki kívánjuk egészíteni azokat.
9.00–9.20
Kollár Zsuzsanna ELTE
Teleki József és a Tudományos Gyűjtemény jelentősége a magyar drámatörténetben
Van-e a 18-19. századi magyar drámáknak története? Megírható-e a drámatörténet? Véleményem szerint egyfajta módszertani megújulás segítségével igen. Ehhez azonban szükség lenne a színháztudományra mint segédtudományra, a sokoldalú forrásanyag újraolvasáson alapuló megközelítésére, a drámák és színművek szövegközeli, tematikus illetve dramaturgiai vizsgálatára, valamint egy többszörös kritériumrendszer felépítésére. Hiszen ha ezt a nemlétező történetet hiányként értelmezzük, akkor kérdés marad, hogy milyen szervezőelv mentén lehetne összefűzni a klasszikus magyar irodalom drámai hagyatékát. Előadásom fókuszában a probléma kritikatörténeti-hatástörténeti dimenziója áll: hogyan járult hozzá az 1817-ben induló Tudományos Gyűjtemény a sikeres magyar drámák megírásához, hogyan tereli helyes mederbe Gróf Teleki József (az arisztokrata, a későbbi MTA első elnöke) a kritikai látószöget, a hangvételt és az értelmezést? Milyen drámakoncepció áll kritikai megnyilvánulásai mögött? Hogyan hatottak újításai a későbbi kritikai gyakorlatra, milyen irányt vesz Teleki után a kritika? A kérdésekre két Teleki-recenzió, valamint a Tudományos Gyűjtemény rövid jellemzésének segítségével kísérlem meg a válaszadást, és remélem, vizsgálódásaim közelebb viszik a hallgatóságot a 19. századi magyar drámai hagyomány sajátos problémarendszerének megértéséhez.
9.20–9.40
Varga Nóra ELTE – EJC
Az Állami Bábszínház felnőtt előadásai Szilágyi Dezső igazgatása alatt – A Kísérleti Stúdió
„Az igazi színész nem szenvedélyeket érez, hanem teljes, emberi sorsot él át a színpadon”, vallotta a neves színházi szakember, Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij, a bábmuvészet tekintetében viszont úgy kerek a mondat, ha hozzátesszük a Németh Antal által kiegészített André Gervais idézetet: „átadja magát a bábunak, ami viszont a megalkotott személlyel ajándékozza vissza”. A bábmuvészetet korunk embere elsősorban a gyerekek művészeteként kategorizálja, részben még a szocializmus égisze alatt hozott kultúrpolitikai döntések következményeként. Napjainkban azonban egyre több, a felnőtt közönséget (is) megcélzó előadás születik hazánkban, több kísérleti jelleggel. A felnőtt bábművészet kissé hiányos, ám történetileg meghatározó előzményekre tekint vissza. Előadásomban az Állami Bábszínház Szilágyi Dezső igazgatása alatti korszakát elemzem (1958–1992) a felnőtt előadások szempontjából, hangsúlyozva a Szonyi Kató, Balogh Géza és Urbán Gyula neve által fémjelzett Kísérleti Stúdió munkáit.
9.40–10.00
Hevesi Krisztina ELTE – EJC
Kopt mágikus szövegek a bécsi Papyrussammlungból
Az óegyiptomi és különböző közel-keleti elemekből építkező kopt mágia számos lelete maradt ránk, többek között a bécsi Papyrussammlung kiadatlan papiruszai. A K 5859 és a K 20486 raktári jelzetű írásos emlékek olyan kiadatlan szövegek, amelyek mágikus ábrázolásokat, neveket és kifejezéseket tartalmaznak, így nyelvészeti, vallási és muvészeti szempontból is fontosak. Előadásomban szeretnék kitérni a kopt mágia eredetére, formáira és használatára, majd bepillantást engedni az említett emlékek nyújtotta információkba, illetve rámutatni a hasonló papiruszokkal, pergamenekkel vonható párhuzamokra.
10.00–10.20
Szünet