Az államszocializmus ideje alatt a hatalom – éppúgy, mint a szaktudomány – az ifjúsági problémát, vagyis a fiatalok nagymértékű veszélyeztetettségét jelölte meg elsőszámú devianciaként, s egyben orvosolandó problémaként. A közbeszéd szerint a fiatalok bizonyos csoportosulásai nemcsak a mozgalmi élettől való távolmaradásuk, hanem céltalan, könnyelmű életszemléletük, kihívó öltözetük és erőszakos szexualitásuk által veszélyeztették a rendet. E csoportokat nevezték a ’60-as években galeriknek. A kifejezés idővel szembetűnő jelentésváltozáson ment keresztül. Előadásomban a korabeli ifjúsági sajtó elemzésével vizsgálom, miként mutatták be a galeriket és azok tagjait, s a szerzők (néhol olvasói levélben) mivel magyarázzák a fiatalok normasértő viselkedését. A korra jellemző didaktikus tanmesék segítségével az ellenkép könnyen párhuzamba állítható az eszményített KISZ-es fiatalokkal, akik ismerték a „közösségbe való tartozás” élményét, s a társadalmi munka örömeit. Rámutatok továbbá arra is, hogy a fiatalokra is jelentősen ható történelmi események, valamint a rendszer puhulása milyen változásokat hozott a galerikről és a problémás fiatalokról alkotott képben.

A koreaiak lelkes turisták, rengeteget utaznak külföldre üzleti ügyben, bárhol a világon lépten-nyomon koreaiakba botolhatunk. Több ország is jelentős koreai népességgel rendelkezik, köztük Magyarországon is viszonylag nagyobb koreai közösség él. Kevesen gondolnánk, hogy jelentős koreai kisebbség él olyan „eldugott” helyeken, mint Közép-Ázsia. Az magától értetődő, hogy sok koreai egy szebb és jobb élet reményében vándorolt ki a messzi Nyugatra, de vajon mi vezette ezt az amúgy világjáró népet olyan országokba, ahol az ilyen remények irreálisak? Sajnos, nem a saját akaratuk. Sztálin egyetlen tollvonása sok ezer ember életét tette tönkre és kényszerítette őket keserves újrakezdésre egy számukra teljesen idegen környezetben. A koreai akaraterő és szorgalom azonban még e kilátástalan helyzetben is megmutatkozott. Előadásom az ő történetük.

Előadásom célja választ adni arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e, hogy a kettős vertikális nyomás (az Európai Unió normái és a szubnacionális okcitán/okszitán nacionalizmus) hatására a kultúrájában egységes, de korántsem szuverén, bizonytalan kiterjedésű „Okcitánia” autonóm tartománnyá válik Franciaországon belül, illetőleg hogy van-e esélye független állammá válni. A francia nemzetfelfogás vázlatos bemutatása után Franciaország etno- és nyelvi politikájának 1789 óta tartó asszimilációs törekvéseiről és annak 1945 utáni enyhülésérol fogok beszélni. Ezen belül különös hangsúlyt fektetek az egyre erősebb szupranacionalitást képviselő Európai Unió által 2009-ben, a lisszaboni szerződéssel az alapszerződésekkel azonos jogi rangra emelt Alapjogi Karta kisebbségvédelmi rendelkezéseire. Ezt követően a négy jelentősebb okcitán politikai szervezodés – három pártként működő mozgalom és a Kezdeményezés Okcitániáért (Iniciativa per Occitània) – tevékenységét és ideológiáját szeretném bemutatni, rávilágítva a közöttük megjelenő hasonlóságokra és eltérésekre, valamint ezek következményeire. – Összegzésemben a felvetett kérdést próbálom megválaszolni: veszélyezteti-e az okcitán öntudat erősödése Franciaország területi integritását?

A bipoláris világrend végéhez közeledve a Szovjetunió belebukott a fegyverkezési- és űrversenybe, a létrejövő Oroszország pedig nemcsak a közép- és keleteurópai államok feletti politikai befolyását vesztette el, hanem a transzkaukázusi szubrégió feletti ellenőrzést is. A Szovjetunió dezintegrációja – ami ugyan gyorsan és civilizáltan zajlott le – rengeteg közös megoldatlan társadalmi és nemzeti ügyet hagyott maga után. Ezek menedzselésére egy új nemzetközi szervezetet hoztak létre, a Független Államok Közösségét, amiben Oroszország ma is domináns szerepet tölthet be. Négy területről (beleértve Grúzia területi vitáit is) viszont nem sikerült megállapodni a tagállamokkal, ahol így a konfliktusok továbbra is megmaradtak. A szakirodalom ezeket frozen conflicts-ként emlegeti, mivel a kérdéseket tényleg csak elnapolták, így várható volt, hogy a későbbiekben „felolvadnak”, és akár egy háborúban is eszkalálódnak. A laikusok számára megdöbbentő és a mai napig érthetetlen lehet, hogy Grúzia, melynek lakossága még az 5 millió főt sem éri el, miért kezdett háborúba a nála sokkal nagyobb, fejlettebb atomhatalommal, Oroszországgal. Az előadásban erre a kérdésre szeretnék reflektálni, az orosz-grúz kapcsolatok szélesebb kontextusába helyezve a 2008 augusztusában lezajló ötnapos háborút. A prezentáció során igyekszem bemutatni a rossz külkapcsolatok valódi okát és kitekinteni arra, hogy miért eszkalálódtak a harcok, és az eseményeknek milyen politikai, geopolitikai hatásai voltak a nemzetközi rendszerre, valamint a kereskedelemre, beleértve a globális világrégiókat, így az Európai Uniót is. Ezenkívül szeretnék betekintést nyújtani a felolvadó konfliktus anatómiájába is, amelyet különbözo realista és konstruktivista nemzetközi kapcsolatok elmélettel mutatok be, utalva arra, hogy az orosz-grúz háború valójában a nagy-kaukázusi régió biztonságpolitikai dilemmája.

A 2010-es országgyűlési választást követően, a rendszerváltást követő időszak során a magyar belpolitikában korábban nem tapasztalt helyzet alakult ki: a kormányzó erők óriási tömbjével szemben igen széttagolt és megosztott ellenzék áll. A parlamenti ellenzék cselekvésképtelensége szükségszerűen eredményezte „civil” mozgalmak, szerveződések színre lépését a kormánnyal szembeni vélemények képviseletére. Áttekintésem ezek közül a Millával és a Negyedik Köztársaságot!-tal (a legsokoldalúbbakkal, legtöbb közéleti témát felvonultatókkal) foglalkozik. A 4K! 2007-ben alakult, első néhány évében utcai flashmobok szervezésével hívta fel magára a figyelmet, nyílt politikai véleményt először 2010-ben fogalmazott meg. 2011-ben az egyik legaktívabb részese volt a kormány tevékenységével, különösen az új alaptörvénnyel szembeni tiltakozásnak a 2011 októberében párttá alakuló szervezet. A Milla a 2010 decemberében az új médiatörvénnyel szembeni tiltakozásként alakított Facebook-csoport, az Egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalma; nagyszabású ellenzéki tüntetések, többek között a „Nem tetszik a rendszer” szervezője. Elemzésem e két szervezet politikai üzeneteit, céljait, stratégiáit vizsgálja.

Fontos megismerni más országok oktatási elméleteit, gyakorlatait, mert az ilyen jellegű kutatások tárják fel, mennyire hasznosíthatók egyes országok eredményei más országokban is. Sok európai ország oktatási eredményeiről tudunk, de Olaszország esetében nagyon kevés magyar nyelvű forrásunk van. Kutatásom megkezdésében ez a „hiányérzet” motivált. Kutatási anyagom a téma hazai, külföldi szakirodalmára és másodelemzésre épül. A másodelemzések alapját elsősorban az EUROSTAT, az EURYDICE által publikált oktatáspolitikai dokumentumok, európai adatbázisok képezik. Kutatásom során több olasz képviseletű intézménnyel felvettem a kapcsolatot, eredményeimet megalapozottabbá teszi három oktatási szakemberrel készült interjú. Áttekintem az ország természeti, társadalmi, gazdasági környezetét, ismertetem az EU oktatáspolitikai törekvéseit. Bemutatom Olaszország teljes oktatási rendszerét, elemzem az olasz és magyar oktatási struktúra közös és eltérő jellemzőit komparatisztikai megközelítésben. Eredményeim alapján elkészítem az olasz oktatási rendszer SWOT-analízisét, elemzem a magyar és olasz oktatás jellemzőit és javaslatokat fogalmazok meg a két ország számára, mit hasznosíthatnának egymás jó gyakorlatából.

A globalizáció illetve az európai integráció következménye az államok közt kialakuló kölcsönös függőség. Ebben a helyzetben egyre nagyobb szerepet kap az önkormányzatok egymástól való tanulási folyamata, világszerte partnerségeket alakítanak ki, melyek a nemzetközi együttmuködés új formáját jelentik. A téma aktualitását mutatja, hogy Európában, a városok együttműködéseiből létrejövő hálózatok száma rendkívüli mértékben növekszik. Tapasztalható, hogy a szakirodalom igazodik az Európai Unióban a szubnacionális szint döntéshozatalba történő bevonásával kapcsolatban felmerülő elméletek, folyamatok alakulásához. Az 1990-es évek volt az az időszak, amikor jelentősen megugrott a témában született szakirodalom mennyisége. Sajnálatos módon azonban a jelenkori kutatások száma, kevés kivételtől eltekintve csekély. A közép-kelet-európai államok önkormányzatainak nemzetközi tevékenységét tárgyaló szakirodalomra, illetve összehasonlító munkákra még kevesebb példát találunk. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatok nemzetközi hálózatosodása a politikatudomány egyik kiaknázatlan területe, előadásom célja, hogy ismertessem azokat a megközelítéseket, amelyek mentén a nemzetközi szakirodalom képviselői ezidáig vizsgálták ezt a rendkívül szerteágazó, nehezen kutatható témát.

Napjainkban egyre többet lehet hallani az iskolában felmerülő problémák megoldásaként megjelenő iskolai szociális munkáról. Több helyen vannak kezdeményezések kisebb-nagyobb eredménnyel a szolgáltatás bevezetésével kapcsolatban. Debrecenben szociális munka szakos hallgatók összefogásával útjára indult egy modellprogram, mely kísérletet tesz arra, hogy a hallgatók az elméleti tudást és a gyakorlati tapasztalatokat ötvözve változást indítsanak el az oktatási intézményekben. A Modellprogram 2012 februárjában indult útjára, s reményeink szerint egy jó alapot tud biztosítani egy jól integrált rendszer bevezetésének. Hallgatóink oktatási intézményekben speciális önkéntes tevékenységet végeznek, s mindeközben az elméleti tudás elsajátítása mellett gyakorlati tapasztalatokat is szerezhetnek. Mindezt hogyan és milyen keretek között teszik? Milyen fogadtatása volt a programnak? Milyen tapasztalatokat szereztek eddig a hallgatók? Előadásomból választ kaphatunk a fölmerült kérdésekre.

Dolgozatomban a tiltott áruk piacának liberalizálását szeretném elemezni. Hipotézisem, hogy a tiltott áruk fogyasztásának dinamikája nem függ az áru hatásától, kémiai összetételétől, hanem főképp a tiltás immanens tartalmától. A téma kifejtése során egyéb a fogyasztás szokatlan mivoltából adódó tényezőket is bemutatok, amelyek csupán közgazdasági elemzésben nem merülnének fel. Dolgozatomban egyszerre fogok társadalomtudományi és közgazdaságtudományi elemzést folytatni a liberalizáció hatásáról és társadalmi következményeiről.