Az 1229-ben Csák nembeli Ugrin kalocsai érsek által alapított szerémi latin püspökség kői központja 1241-ben a tatárjárás során teljesen elpusztult. A pápa által kijelölt főpapok 1247-ben a kis Száva-szigeten fekvő Szenternyét (ma Macvanska Mitrovica, Szerbia) jelölte ki új székhelyül. Az elkövetkező években a régi kői központ is újra működni kezdett, a szerémi egyházmegye kétpólusú püspökségként működött tovább a középkor folyamán. Előadásomban a szenternyei püspöki székhelyen működő Szent Ernye vértanúról elnevezett székeskáptalan hiteleshelyi munkáját mutatom be: az általa kiadott, fennmaradt okleveleit típusok szerint, a hiteleshely vonzáskörzetét, a káptalan személyi összetételét.

Szent Adalbertnek, a 10. század második felében élt prágai püspöknek neve nem ismeretlen Magyarországon, hiszen a hagyomány őt tartja Szent István királyunk nevelőjének. Legkorábbi életrajza, melyet Johannes Canaparius 998-ban, alig egy évvel Adalbert halála után készített, erről egyáltalán nem ír, s a műnek talán éppen ezért nem is jelent meg idáig magyar fordítása. A szentéletrajz műfaji stílusainak megfelelő szöveget azonban több szempontból is érdemes lehet vizsgálni. Előadásomban Adalbert és vizsgált életrajza rövid bemutatása után a szövegben szereplő néhány álmot részletesebben mutatom be, s azok elemzésére is kísérletet teszek. Ezek a jelképekben bővelkedő történetek gyakran az álmodók számára sem voltak egyértelműek, ezért bölcsebb társakhoz kellett magyarázatért fordulniuk. Az alvás során történő látomások a kor emberei számára mindig többet jelentettek, mint ma; emellett a történet menete szempontjából sem lényegtelen, hogy egyegy álom milyen irányba viheti el a cselekményt, milyen hatással lehet a szereplők életére. Ezen látomások behatóbb vizsgálata tehát az egész mű jobb megértését segítheti.

1549-ben Ferdinánd király serege Niklas Graf zu Salm vezetésével két északmagyarországi főúr, gyarmati Balassa Menyhért és Basó Mátyás kiostromlására és kiskirályságuk felszámolására indult. Kettejük közül Balassa nem várta meg a királyi sereg ostromát, Erdélybe menekült és Izabella királyné oldalán vett részt távozása előtti utolsó harcaiban. Amikor Izabella elhagyta Erdélyt, Balassa a kíséretében tartózkodott, majd Ferdinándtól kegyelmet nyert és belevetette magát az országegyesítés közben kibontakozó törökellenes harcokba. 1552-ben már „dunáninneni” országos főkapitányként a török hódítás soron következő célpontjainak védelme és felmentése lett volna feladata, de ezeket nem teljesítette sem Temesvár, sem Eger tekintetében. Döntését egyaránt eredményezte a nemesi felkelés sikertelensége, a kifizetetlen zsold, csapatainak csekély létszáma, továbbá előző évi sebesülése és a végső soron mindenre hatással levő szultáni politika. Balassa magatartásának és tetteinek mélyrehatóbb vizsgálata során a korabeli magyar főúri politika főbb kontúrjai rajzolódnak ki.

„Semmivel sem tudnám a mi gazdag pénzzsákjainkat oly találóan összehasonlítni, mint a czápával: mint játszik, hempelyeg, maga előtt hajtva nyomorú prédáját, míg végre lenyeli valamennyit egy falatra. Ily czápák, hallom, a szárazon is vannak, kik addig tátognak, míg az egész községet templomostúl, tornyostúl, harangostúl, mindenestul el nem nyelik.” Shakespeare egyik alakjából, egy szegény halászból törtek fel ezek a nehéz gondolatok. A nagy drámaíró érzékeny volt korának társadalmi problémáira, így a bekerítések Angliája is terítékre került műveiben. Előadásomban ezt, vagyis a kora újkori angol földhasználat átalakulását szeretném nyomon követni. Milyen gazdasági–társadalmi folyamatok, mozzanatok játszódtak le ekkor, ezekről hogyan gondolkodtak a kortársak? A korszak egyik arca volt a nyomor: az elűzött földművelok csavargóvá válása, a megjelenő városi munkásság élhetetlen körülményei. A korai kapitalizmus azonban fényes karriereket is felmutatott: ekkor ívelt a magasba Diana hercegnő és Sir Winston Churchill őseinek, a Spencereknek pályája. Történetük egy kis kaleidoszkópot nyújt a korszak jellegzetességeiről és problémáiról.

1827 augusztusában Jeszenszky Gábor, majosházi földbirtokos, Pest megye ügyésze és testvéröccse a Jászkun Kerületben fekvő Lacháza szabad kun községhez tartozó kátói pusztán túzokra vadászott. Az elejtett állatra szemet vetett két arra cirkáló lacházi illetékességű lakos, akik arra hivatkozva, hogy az úri vadászok a vadat már a lacházi ifjabb Steinmetz János földjén lőtték le, illetlen káromkodások közepette elragadták a madarat a betolakodóktól. Előadásomban a mindennapi társadalmi konfliktusok vizsgálatán keresztül keresem a választ arra a kérdésre, hogy a jászkun autonómia hogyan befolyásolhatta a Kiskunlacházán élők mentalitását, öntudatát. Tipologizálhatók- e a társadalmi ellentétek? Milyen foglalkozási, vagyoni vagy rendi státuszú csoportok között csúcsosodott ki a legnagyobb ellentét a korszakban? Hogyan befolyásolta ez a belső megosztottság a helyi gazdasági struktúrát és munkaszervezetet?