Előőadásunkban Mika Sándorra, az Eötvös Collegium első történész szakvezetőjére emlékezünk életútjának, tanulmányainak, tanári tevékenységének és műveinek vázlatos bemutatásával. Az éppen száz esztendeje elhunyt, Erdélyből származó történészt Szilágyi Sándor, az 1867 és 1900 közti magyar történettudomány legnagyobb szervező egyénisége karolta fel, és küldte Európa legnevesebb historikusaihoz tanulni. Az egyetemes történelmet és Erdély múltját kutató Mika 1895-től haláláig, 1912-ig volt az Eötvös Collegium „történelem tanszékének vezetője,” tanítványai közül később többen is a magyar történettudomány jelentős, máig ható alakjaivá váltak (pl. Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc, Szentpétery Imre). Mika Sándor, az igazi tudós-tanár alapozta meg a Collegium történészképzési rendszerét, széleskörű munkássága nyomán ma is a magyar történettudomány legkiválóbbjai közt tarthatjuk számon.

Az Eötvös Collegium leghíresebb francia lektora, Aurélien Sauvageot 1923 és 1931 között élt és tanított intézetünkben. Hazánk történelmének egyik legsúlyosabb pillanatában érkezett meg a „német tenger gall szigetére” – de nem a győztesek kultúrgyarmatosító szándékával. Bár a francia államtól kapott utasításai pusztán a nyelvoktatásra terjedtek ki, példátlanul hosszú lektori itt tartózkodása eredményeképpen a magyar kultúra legavatottabb francia ismerőjévé is vált. Számos magyar klasszikus, köztük Ady, Jókai, Móricz, Illyés francia fordítása mellett az ő nevéhez fuzodik az első átfogó, máig használatos francia-magyar, majd magyar-francia szótár elkészítése, amelynek példátlanul gazdag állományát kifinomult filológusi érzékkel állította össze. Sauvageot-t méltán sorolhatjuk nemcsak a „régi”, hanem az „új” Collegium legemblematikusabb tanárai közé. Előadásomban lektori tevékenységét, a Collegiummal való kapcsolatát kívánom bemutatni a levéltári források és máig kiadatlan levelezése tükrében.

Tavalyi előadásunk során sikerült megragadni Janicsek István tudománytörténeti szempontból is jelentős életpályáját, ezidáig ismeretlen források bevonásával elemeztük a legendás alakját övező tradíciót. Az azóta előkerült újabb adatok tényszerű bemutatásával alkalmunk nyílik tökéletesíteni a róla kialakult képet, az előadás során az 1932 utáni sorsára és kettétörött pályájának végére vonatkozó elszórt utalások is megnyugtatóan helyükre kerülnek, így eredményeink pontot tesznek megbolygatott emlékének kutatására.

1956-ban megkezdődött az Eötvös Kollégium újjászervezése. A szakkollégium beindulását azonban megakadályozták az 1956. őszi politikai események. A Kollégium lakói – az igazgatóval együtt – részt vettek az egyetemisták október 23-i tüntetésén, meghallgatták Nagy Imre beszédét a Kossuth téren, majd visszatértek a Ménesi útra, és közösen megvitatták az eseményeket. Október 23. és november 4. között több kollégista Budapesten maradt, és részt vett a forradalom eseményeiben – néhányan fegyvert is fogtak a szovjet csapatok ellen. A kollégisták a forradalom előzményeinél is ott voltak, hiszen számos kollégista tagja volt az ún. Kolhoz Körnek vagy Kolhoz Klubnak, egy olyan baráti társaságnak, amely október 6-án rendszerellenes demonstrációt szervezett Rajk László és társai újratemetése után. Előadásomban az október 6-i tüntetést, a kollégistáknak a forradalomban játszott szerepét, valamint a november 4-e utáni, kollégistákat ért megtorlást mutatom be a megjelent visszaemlékezések, a korabeli sajtó és a Collegium levéltárának eddig nagyrészt feltáratlan iratai alapján.

Előadásom az Eötvös Kollégium épületében található Irodalomtörténeti Intézet korai történetéről fog szólni. A Kádár-korszak elején az intézményben dolgozott Szekeres László irodalomtörténész, aki „Sziklai Barna” fedőnéven éveken át írt jelentéseket a politikai rendőrség számára munkatársairól (köztük több egykori Eötvös collegistáról is). A jelentésekből bepillantást nyerhetünk a Sőtér István vezette Intézet életébe, az itt dolgozó irodalomtörténészek vitáiba, beszélgetéseikbe, megtudhatjuk belőlük, hogyan viszonyult az 1956-os forradalom leverése után restaurált kommunista hatalom ehhez a tudóscsoporthoz.