Előadásom a spanyol irodalomkritika hagyományát vizsgálja, Julio Cortázar argentin író kritikai irodalma alapján. Ennek a vizsgálatnak az érdekessége annak az ellentétnek a felfejtésében rejlik, ami a reális kategóriája körül forgó konzervatív spanyol irodalom és a latin-amerikai fantasztikum között feszül: a szerző írásai ugyanis e kultúrterületen virágzó műfajba sorolhatók. A spanyol gondolkodás realista hagyománya óhatatlanul beszűrődik a latin-amerikai fantasztikum tárgyalásába, és ez a kritikai hagyomány nem feltétlenül kész az író szövegei által felvetett kérdések (a különös, vagy fantasztikus) tárgyalására. Az író műveinek elemzése helyett tehát én is a kritikával, azon belül a reális fogalmával foglalkozom. A következő kérdések merülnek fel: mit nevezünk valójában reálisnak? A kategória meghatározása vajon a világ és a nyelv közötti határhelyzetben rejlik, vagy a gondolkodás tárgyát képezi? Egyáltalán, különválasztható-e a két terület? Továbbá: a realitás a valóságban, vagy esetleg a nyelvben keresendő?

Az előbbi feltevés a reálishoz nyelvészeti kiindulópontból, a referencialitás felől közelít; az utóbbi pedig a nyelv és gondolat összefüggéseire, tehát a mentális képességekre helyezi a hangsúlyt. E területek érintésével kerül sor a reális irodalmi reprezentációban betöltött szerepének tárgyalásához. Végül megpróbálok rávilágítani arra, hogy miért alkalmatlan az a széles körben elterjedt elmélet, amely a fantasztikumot a reális/irreális fogalompár mentén határozza meg.