A mohácsi csatát követő események az ország társadalmának, és ezen belül a nemességnek is az átrétegződését hozzák magukkal. Régi, nagy múltú családok tűntek el a történelem süllyesztőjében, és eddig ismeretlen dinasztiák emelkedtek szédítő magasságokba, akiknek már teljesen új kihívásoknak kellett megfelelniük. Közéjük tartozott az eddig jelentéktelen kisnemesi Devecseri Choron család. A família történetén keresztül szeretnénk egy modellt felvázolni, ami alapján rekonstruálhatjuk a főnemesi rendbe való bekerülés útjának fő állomásait. Azért erre a családra esett a választásunk, mert tevékenységük helye és ideje könnyebben behatárolható volt, ugyanis a Choronok már 1584-ben kihaltak, így az azt követő időszak már kiesett a kutatásunk látószögéből. További segítséget jelentett, hogy bár a család levéltára szétszóródott, de viszonylag könnyen feltárható volt a Magyar Országos Levéltárban, és terjedelme is lehetővé tette a sokrétű vizsgálatot. Természetesen további kutatások hiányában ez a modell csak a dunántúli nemesi társadalomfejlődés tekintetében állhatja meg a helyét sajátosságai miatt, így a Felső-Magyarországon, vagy az Erdélyi fejedelemségben élő sorstársaikra nem alkalmazható. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a dinasztia sikereiben nagy szerepet játszott a Habsburg-ház iránti feltétlen hűségük, a Szapolyai János ellen vívott polgárháborúban bizonyított katonai rátermettségük, és a már az ezekben az években megmutatkozó üzleti érzékük. Ezeknek az erényeknek volt köszönhető, hogy a család második generációja már rokoni kapcsolatokat építhetett ki a fontos kereskedelmi pozíciókat birtokló, ausztriai Svetkovics családdal, akik révén a legfelső udvari körökkel kerültek szoros kapcsolatba a Devecseri Choronok. Ennek a rokonságnak volt köszönhető, hogy jelentős uradalmakat szereztek meg Vas megyében a család tagjai, így sikerült áthelyezniük a család birtokainak súlypontját a török támadásnak kitett Balaton-felvidékről védettebb nyugati területekre. Az ezen a birtokokon folytatott termelésnek köszönhetően remekül használták ki az ekkor fellendülő agrárkonjunktúra jótékony hatásait, és kapcsolódtak be a hadigazdaságba. A kereskedelmi tevékenységüknek köszönhetően sikerült olyan mértékű készpénzt felhalmozniuk, hogy már a bécsi udvar számára is tudtak hitelt nyújtani, ami révén zálogba további jelentős uradalmakat szereztek az uralkodótól. A termelés fokozására ezekben az uradalmakban jelentős horvát betelepítés is folyt. Az így megtermelt haszon jelentős rész áramlott a törökellenes védelmi rendszerbe beépített családi várak, Devecser, Ugod, Somló fenntartására. Ennek is volt köszönhető, több más tényező mellett, hogy Veszprém elfoglalása után annak visszavívásáig az oszmán hadvezetésnek nem sikerült áttörni Bécs felé a Rába-köz addig még dúlásoktól megkímélt területein. Ezen tényezők játszottak szerepet abban, hogy a család megkapja a bárói címet, több uradalom, és közel ötszáz adózó porta birtokosa legyen. A család utolsó férfi tagja az udvari hivatalokba még nem került be, de Sopron megye főispánjának kinevezték, és ha vele nem hal ki a dinasztia, akkor az utóda valószínűleg már a legfelső udvari körökbe nyert volna bebocsátást. Összegezvén megállapíthatjuk, hogy az új nemesség felemelkedésében, az udvari és családi kapcsolatok, a kereskedelembe való bekapcsolódás, és a végvári harcokban vállalt aktív szerep gyakorolt döntő szerepet.