Előadásom anyagát öt W. B. Yeats-vers alkotja: Innisfree (The Lake Isle of Innisfree), a coole-i vadhattyúk (The Wild Swans at Coole), Léda és a hattyú (Leda and the Swan), Hajózás Bizáncba (Sailing to Byzantium) és A cirkuszi állatok kivonulása (The Circus Animals Desertion) című költemények. Yeats szimbólumrendszerében a romantika hagyományai ötvöződnek a miszticizmussal, teozófiáfal, a népköltészettel, a keleti vallásokkal és különböző filozófiai irányzatokkal. Azt szeretmém bemutatni, hogy a szív, amely univerzális voltából eredően már-már halott motívumnak tűnik, hogyan kel életre e költemények különböző kontextusaiban és hogyan teremt koherenciát a versek között. A szív motívumán keresztül a költemények dialógusba lépnek egymásal, egymást cáfolják és korrigálják. A dialógusok tárgyai pedig Yeats költői gondolkodásának fő problémái: mulandóság és öröklét, test és lélek, értelem és érzelem kettőssége.