Úgy gondolom, hogy a mai iskolarendszer nem hatékony az általam előfeltételezett konfliktusmegoldó-képesség fejlesztésének terén. Elég csak a ma is tapasztalható munkahelyi, ill. családi konfliktusokra gondolnunk, valamint a megfigyelhető deviáns viselkedésekre. A játékelméleti művek olvasása kapcsán felmerült bennem az a kérdés, vajon egyeztethető-e, illetve átvihető-e gyakorlati formátumban a Neumann János nevéhez fűződő ,,kevert stratégia''-elképzelés a pedagógiai konfliktusok kezelésére. Prezentációmat a pedagógiai konfliktusok sokféleségén belül a tanár-diák viszonyból eredőekre fogom korlátozni, melyek sok szempontból hasonlóságot mutatnak a szülő-gyerek kapcsolattal.

Megkísérlem feltárni, hogy milyen összefüggések rejlenek (pl. Neumann János, Thorndike értelmezése kapcsán) a játékelméleti stratégiák és a konfliktuspedagógiai kutatások megoldási javaslatai (pl. Thomas Gordon, Szekszárdi Júlia és Buda Béla koncepciói) között. Az általam vizsgált szerzők javasolt konfliktusmegoldási módjait egy-egy tipikus tanár-diák konfliktusra vonatkoztatom, majd azokat játékelméleti szempontból elemzem.

Az előadás során ki fog derülni, hogy mivel tud a játékelmélet hozzájárulni a hatékony problémamegoldáshoz: kibővíti-e az ismert és bizonyos szinteken már alkalmazott konfliktusmegoldási módszereket, vagy esetleg egy újabb stratégiát kínál fel megoldásként.