A címekre vetődik a pillantásunk, amikor meglátunk egy könyvet, amikor kinyitunk egy napilapot, amikor moziba vagy színházba akarunk menni, s még a múzeumokban is a címekhez fordulunk segítségért, ha nem értjük meg egy-egy avantgárd művész zsenijét. Mennyire fontos, illetve meghatározó egy mű címe? Milyen a jó cím?

Schopenhauer ezt, a cím stilisztikájáról írva, így fogalmazza meg: ,,Ami egy levélnek a címzése, az a könyv címe. Tehát mindenekelőtt az a célja, hogy eljuttassa a közönséghez azt, aminek tartalma érdekes számára. Ezért a címnek jellemzőnek, lakonikusan tömörnek, velősnek, kifejezőnek és lehetőleg a tartalom hitelesítő kézjegyének kell lennie. Rosszak tehát a terjengős, semmitmondó, sandán kétértelmű vagy hamis, félrevezető címek; ez utóbbiak ugyanarra juttatják a könyvet, mint a téves címzés a levelet.''

Nagyon fontos tehát, hogy milyen címet választunk, s ebbe a milyenbe több elvárás is beletartozik. A cím hossza, szintaktikai szerkezete, illősége a témához, jelentése, figyelemfelkeltő szerepe stb.

Az előadás célja, hogy ebből a sok szempontból néhányat részletesebben is felvázoljon, röviden bemutassa a címekkel kapcsolatos eddigi vizsgálódásokat és azok eredményeit. Ehhez kapcsolódik a Magyar Nemzet és a Népszabadság összehasonlító szinkrón vizsgálata, elsődlegesen a mondatszerkezeti sajátságokra koncentrálva. Az előadás címéhez híven - Monokromolízis, avagy az egyszínűség feloldása - mutatom be a címek változatosságát, figyelemfelhívó szerepét a két napilapban.