Minden nyelvelsajátítási modellben fontos szerepet játszik a mentális lexikon, hiszen hidat képez a jelentés és a forma között. Valószínűleg nem létezik olyan szemantikailag dekódolható közlés, amely ne indítana el egyúttal asszociációs folyamatokat is; ezért jelentéstanilag különösen érdekes, hogy a gyerekek adott ingerszavakra milyen szavakkal asszociálnak. Ez utóbbi kérdés megválaszolásához, illetve a mentális lexikon feltérképezéséhez gyerekekkel végeztem szóasszociációs kísérletet. Ennek során kétféle módszerrel dolgoztam: kérdőívvel és interjúval. Mindkét esetben először egyszerű szóasszociációkat (40 darabot) kértem a gyerekektől, majd pedig asszociációs láncok létrehozását; így egyszerre tudtam vizsgálni a szabad és az irányított asszociációt.

A szóasszociációs teszt megoldása során két folyamat játszódik le: a szófelismerés, valamint a lexikai elérés, így a lexikon feltérképezésével az információ szerveződéséről és a benne tárolt adatok elrendeződéséről is képet kaphatunk. A szóasszociációkkal a mentális lexikon felépítésén túl a gondolattársításokban szereplő szavak jelentésmezőit is vizsgáltam. Előadásomban ennek a vizsgálatnak az eredményeit mutatom be.

Az asszociációk osztályozásánál 5 kategóriát különítettem el: szemantikai csoport, szintaktikai csoport, morfológiai és fonetikai, valamint 'egyéb' csoport. A szemantikai csoportba a szinonimákat, az antonimákat és az idiómákat soroltam. A szintaktikai csoportba a szintagmát alkotó válaszok kerültek. A morfológiai osztályba a szóképzés, a toldalékolás eredményei és az összetett szavak tartoztak. Az 'egyéb' kategóriába pedig a véletlenszerűen adott szavak kerültek, ahol semmiféle kapcsolatot nem tudtam megállapítani a stimulus és a válaszszó között.

A válaszokat a válasz frekvenciája, megszokottsága, felszínessége és közkeletűsége szerint is csoportosítottam, valamint azt is vizsgáltam, hogy egy adott ingerszó előtt olvasott hívószó mennyire befolyásolja a gyerekek válaszadását. A köznapi ingerszók a legtöbb gyermeknél ugyanazt a reakciót váltották ki. Ritkán adtak a gyerekek ellentétes válaszszavakat; a jellemző az volt, hogy mondtak valamit az említett tárgyról, kiegészítették vagy részletezték az ingerszóval közvetített képzetet, továbbá nem felszínes kapcsolások alapján válaszoltak, hanem gyakran érzelmileg is beleélték magukat a válaszadásba.

A válaszok szóródása tekintetében beigazolódott az eredeti feltevésem, hogy a mentális lexikon szerveződésénél a szemantikai kapcsolatok dominálnak. Ezek túlsúlya azt bizonyítja, hogy a fogalmi tartalom sokkal fontosabb, mint a nyelvi megvalósulás.