Az ökolingvisztika olyan interdiszciplináris tudományterület, amely általános ökológiai nézőpontból tekint a nyelvre. Ezáltal sok olyan kérdés merül fel, amely nem csak a nyelvészet számára, hanem a biológiai ökológiának is új. Mint biológia-német-környezetvédelmi ökológus feladatomnak tekintem ezen kérdések feltevését és legjobb tudásom szerinti megválaszolását.

Előadásom és kutatásaim alapját Peter Finke, Alwin Fill és Wilhelm Trampe írásai adják. Elsősorban egy összefoglalót kívánok adni arról, hogy mit is takar tudományelméleti szempontból az ökolingvisztika. Kulcsszavaim: politicitás, kreativitás és konstruktivitás. A fent említett szerzőkön kívül hivatkozom még Wilhelm von Humboldt és Beatson néhány művére, illetve gondolatára, úgymint az energiaelméletre és Beatson ökológiafogalmára.

Az ökológiai nyelvészet koncepciója kreatív potenciálja alapján nemcsak új utakat megnyitó elméleti alternatívákat kíván nyújtani az ortodox kutatás számára, hanem kritikát is gyakorol például olyan jelenségre, mint a ,,nyelvi környezetszennyezés''. Fontos feladata, hogy hozzájáruljon e kritikus szemléletmód által az ökológiai krízis megoldásához, de hangsúlyozom, hogy az ökológiai nyelvészet ennél sokkal több. Miben rejlik ez a többlet?

A nyelvet egy dinamikus, nyílt, homeosztatikus rendszerként fogja fel, azt környezetétől nem elhatárolva, hanem azzal kölcsönhatásban vizsgálja. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a nyelvi rendszer ilyen értelmezése mennyiben új, gondolok itt a pragmatika területére. Az itt képviselt ökológiai perspektíva nem törekszik természetesen arra, hogy a strukturalista tradíciókat elvesse, csupán kiegészíteni próbálja azokat a törekvéseket, amelyek a nyelvet, illetve nyelveket immanens módon magyarázzák, nem kívánja a már bevált módszereket, elfogadott magyarázatokat elvetni. Az ökológiai nézőpont multikauzális, az egészet (Ganzheitlichkeit) szem előtt tartó értelmezési stratégiára törekszik.

A továbbiakban egy nagyobb terjedelmű dolgozatban többek között az ökolingvisztika metodológiájával szeretnék foglalkozni és egy megfelelő metodológiai háttér birtokában gyakorlati elemzést végezni. Feltételezem, hogy egy krízis, amely a körülöttünk lévő világban megjelenik, általunk, már a mi fejünkben létrejön, és ezért az egydimenzionális, vagy más néven lineáris gondolkodásmód túlsúlya felelős. Egydimenzionalitás vagy linearitás nagyon leegyszerűsítve a másság és az összefüggések figyelmen kívül hagyását jelenti. A gondolkodás és a nyelv befolyásolják egymást, a nyelv tükrözi a gondolkodást. Hol tartunk ma, mennyiben vagyunk képesek multidimenzionálisan gondolkodni?

Mivel a környezetvédelem iránt érdeklődöm, és korunk aktuális nagy globális problémája az ökológiai válság, ennek a nyelvben való tükröződését vizsgálom a fent említett kritérium, az egydimenzionalitás alapján. Az általam kiválasztott folyóirat igen magas színvonalon foglalkozik a környezetvédelemmel, mégpedig interdiszciplináris megközelítésben. Előnye továbbá, hogy meg van az esély arra, hogy az egydimenzionálisra mind pozitív, mind negatív példákat találok.