Az önálló köznemesi tudatvilág XVII. századi kialakulásának mélyreható gazdasági, társadalmi és politikai alapjai vannak. Ezek mind megjelennek a köznemesi irodalomban is. Ennek a rétegnek egyik legjelentősebb és ,,legpolitikusabb'' képviselője Gyöngyösi István, aki politikai célzatú műveivel mindezt a nyilvánosság elé tárta.

Vizsgálódásaim középpontjába elsősorban a köznemesség politikai hitvallását, s ennek értelmezését helyeztem. Gyöngyösi művei alapján igyekszem rámutatni arra a politikai vonulatra, amelyet a XVII. század köznemessége képviselt, miközben a német és a török túlsúly közt az egyensúly-helyzetet kereste. ,,Elvtelen köpönyegforgatóval'', letisztult politikai rálátással rendelkező köznemessel vagy egyszerűen csak a túlélésért küzdő kortárssal állunk szemben? Mennyiben lehet az aktuális politikai történésekkel alátámasztani a Gyöngyösi-művekben megjelenő ideológiákat?

Gyöngyösi István a XVII. század második felének - Zrínyi halála után - legjelentősebb, a köznemesség körében népszerű, mondhatni egyedülálló költője volt. Politikai arculatának változásait kitűnően le lehet mérni az 1660-as évektől az 1680-as évekig folyamatosan született műveiben, s természetesen figyelembe véve ezek későbbi megjelenéseit is. A Márssal társalkodó Murányi Vénus; a Kemény János eposz; a Kesergő Nympha; s végül a Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága című művei kiváló példáját adják a köznemesi ideológia változásainak: a németek iránti lojalitástól és a törökgyűlölettől a német- és törökellenességen keresztül a törökbarátságig, valamint a német- és törökpártiság közti választás keserű dilemmájáig.

Dolgozatomban még foglalkozni kívánok azzal a problémával, hogy a ,,pártok'' közti állandó ,,lavírozás'' mennyire jellemző a korabeli politikai élet képviselőire - így a főnemesekre és a köznemesekre is. Gyöngyösi István műveinek motiváltságát a politikai élet főbb résztvevőinek - Wesselényi Ferenc, Kemény János, Esterházy Pál és Thököly Imre - levelezésének felhasználásával kísérlem meg bizonyítani.